Jaj, jaj, jaj...
Belátom, naiv voltam. Mikor nekiestem ennek a "tüneménynek", azt hittem a Dwayne Johnson féle Hercules-t fogom látni. Csodálkoztam is, hogy egyidejűleg mozimegjelenéssel dvd megjelenés is lesz. Akkor én még nem tudtam, hogy ez nem az, és a Rock szereplésével készült film több, mint egy hónap múlva fog megjelenni. Ismétlem, naiv voltam, és vártam, hogy a fiatal Hercules mikor lesz atomkigyúrt vérengző, kiabáló Dvéjn Dzsánzön... hát várhattam.
A film szeretett volna hajazni a nagy sikerű 300-ra és a Spartacus című sorozatra, legalábbis látvány és harc-koreográfia terén, de azoknak csak halvány árnyékába léphetett. Amit ezekben szerettünk, hogy epikus belassításokkal ömlött a vér minden hova, és brutalitás, és még több vér, és harc és tesztoszteron és vér és... na! Itt csak mutatóba van, hogy "igen komám, te bizony halott vagy, ess össze!"
Legenda, rege, mítosz, történelemkönyv
Az elmúlt hosszú-hosszú évek, évtizedek során nagyon sok Herkules remake-et kaptunk, volt jobb, volt rosszabb.
Ki ne ismerné a híres félisten, Héraklész (Herkules) történetét, ha máshogy nem a Disney elképesztő tolmácsolásában, amit kénytelen voltam megnézni ez után a mű után, hogy levezessem az előtte látott szörnyedelmeket.
Ebben a műben a történelemkönyvek által leírt verziót kaptuk, miszerint Alkméné magától Zeus főistentől lesz várandós, ennek köszönheti isteni mivoltát fiuk. Majd szánkba rágják a teljesen érdektelen részleteket, hogy főhősünk szerelmes lesz, de a nőt Herkules bátyjának adják. Apja elküldi Héraklészt csatába, mert nem szereti őt, lefizet egy egyiptomit, hogy seregével ölje meg mind a kemény 80 embert, akik vele mentek...bla bla, ha részletesebben érdekel, a wikipedia részletgazdagon elmeséli az egész históriát.
Visszatérve: persze csak ketten élik túl a rajtaütést, ami egyébként teljesen kiszámítható volt: Herkules és Sotiris hadnagy. A mitológiában egy szatír lesz Herkules tanítója, lásd Disney rajzfilm; szatír->szatürosz->Sotiris. Ez sem teljesen helytálló, hisz a mesében Philoktétésznek hívják, de ő nem volt szatír a "valóságban". Sotiris sem, de ő Philoktétész akart volna lenni ebben a műben, mint barát, fegyverhordozó. Jól bekavartak, ugye? Már én sem értem.
Elkapják őket, kiszabadulnak, lázítanak, legyőzik a gonosz királyt, egyben nem vér szerinti apját Herkulesnek, a lány az övé, és pont és vége, és happy end, holdtölte, végefőcím.
Tulajdonképpen ennyi a sztori, a részletek stimmelnek nagyrészt, csak végig olyan érzésem volt, hogy egy rég elfeledett történelem órán ülök, és marhára unom azt.
Tudom, hogy rengeteg film, rajzfilm készült a mitológia történetből, mitikus lényekkel, had ne soroljam, de akkor legalább ezt hagyhatták volna a fenébe, mert közel sem olyan érdekes a száraz, ókori görög tananyag, mint azt a készítők elképzelhették. Ennyi erővel csinálhattak volna egy filmet a cserépszavazásról, vagy "Egy nap a szenátusban" című irreality show-t.
Térjünk vissza Sotiris-ra; vagyis a színészre. Már első látásra is ismerős volt, és nem hagyott nyugodni. Néhány jelenettel később egészen biztos voltam benne: ő bizony Spartacus (Liam McIntyre). Na akkor felnevettem. A karaktert konkrétan szinte teljesen átemelték a sorozatból. A harcos, aki egyébként egy maréknyi emberből álló sereget vezet (2. évad), gladiátornak állítják. Találjátok ki, mi élteti egyedül, hogy kikerüljön onnan, és életben maradjon: az asszonya (1.évad). Micsoda csavar. Nekem már a sorozatban sem volt szimpatikus a színész, de itt mintha alul teljesítené magát még jobban (R.I.P Andy Whitfield).
A főszereplő, Kellan Lutz talán még borzalmasabban játszik. Nulla érzelem kifejezés, pedig elvileg tele van romantikával, meg érzelem-hegyekkel a film. A többi színészről már inkább nem is írnék, van aki úgy-ahogy elmegy, de legtöbbjük kábé Herkules szinten vannak.
Látványilag semmi kiemelkedő nincsen, megpróbálták áthúzni a 300-ból a monumentálisabb párbajokat, persze nem túl sikeresen. Az hagyján, hogy Herkules helyből hat métert ugrik, mert hát félisten, de hogy Sotiris is... nem mentség, hogy ő Spartacus.
A zenék elég jellegtelenek, nem volt maradandó taktus, inkább olyan tizenkettő egy tucatként tudnám jellemezni.
ÉRTÉKELÉS
Látványvilág/Rendezés: 10/5
Sztori/Cselekmény: 10/3
Zene: 10/3
Színészi játék: 10/2